Kérj valamit, és én megmondom, mennyire becsülöd magad!
Kommunikációs minták hatása az önbecsülésre
Egy jól működő családban az egyéniség fejlődhet, kivirágozhat, míg egy rosszul funkcionáló család képes kifejezetten rombolón hatni a benne élőkre. Tudni lehet, hogy az életben való boldogulásunk, előre jutásunk egyik kulcsa az önbecsülés, mely szintén a család, természetesen elsősorban a szüleink által befolyásolt tényező.
Azt, hogy egy család jól vagy rosszul működik, gyorsan és könnyen megállapíthatjuk, ha megfigyeljük a tagok egymás közötti kommunikációját. Egy hétköznapi helyzeten keresztül mutatom be azt a - Virginia Satir által leírt - négyféle kommunikációs módot, melyek leginkább arra alkalmasak, hogy tartósítsák az egyén alacsony önértékelését:
-
Rózsának nem tetszik, hogy Laci szobája néhány napja úgy néz ki, mint a disznóól, hát szóvá teszi: "- Ezt a kuplerájt azonnal szüntesd meg, nem lehetsz ilyen igénytelen!"
-
Hasonló gonddal szembesülve Timi, Lujzi anyja, így szól: "- Bocs, hogy zavarlak, de talán nem ártana összeszedni..., ugye látod, nem néz ki jól, hogy minden szanaszét van, légyszi, de csak ha ráérsz, és van kedved, ugye nem gond, hogy szóltam?"
-
Richárd, Zoli apja, így igyekszik megoldani a helyzetet: "- Mivel már egy ideje rajta vagyunk, hogy a lakás rendezettségének kivitelezése minden szobában abszolválva legyen, úgy hiszem, ebben a projektben mindenkinek részt kellene venni. Mi a véleményed erről?"
-
S ugyanezt a szituációt Tamás emígy intézi Eszterrel: "- Biztos, hogy ez a te szobád? Tegnap még másképp nézett ki, nem is tudom, nem igazán hasonlít semelyik másikra, na de mindegy is, megyek a dolgomra, majd beszélj anyáddal!"
Az első mondat a Vádlóé, aki jellemzően nem ért egyet, szavaival azt fejezi ki, hogy a másik fél soha semmit nem csinál jól, s közben testtartásával jelzi, a szituációban ő a főnök.
A második az Engesztelő mondata, aki mindig egyetértését demonstrálja, illetve azt, hogy ő csupán azért létezik, hogy a másikat boldoggá tegye. Testtartása tanácstalanságot, áldozatiságot sugall.
A harmadik az Okoskodó, aki túlbonyolított, az észszerűséget képviselő közlésmódjával nyugodtnak, hűvösnek, összeszedettnek kíván látszani, miközben karót nyelt, és óvakodik bármiféle érzelem kimutatásától.
A negyedik a Zavarodott, akinek a szavai nem odaillők, értelmetlenek, és esetlenségével azt jelzi, igazából valahol máshol van.
Mind a négy kommunikációs módra igaz, hogy alacsony önértékelést takar, s aki ezekkel a mintákkal él, az retteg a visszautasítástól, fenyegetve érzi magát, szorong. Legbelül, a lélek mélyén teljesen más él, mint amit a felszín mutat.
A Vádló valójában így érez: "Magányos és sikertelen vagyok."
Az Engesztelő: "Semmi sem vagyok, nélküled elpusztulok. Értéktelen vagyok."
Az Okoskodó ezt érzi: "Sérülékeny vagyok."
A Zavarodott pedig: "Senki sem törődik velem. Nekem nincs helyem itt."
Aki rosszul működő kommunikációs viszonyok között él, az egy idő után reményvesztetté válik, a világot kilátástalannak látja. Azt is fontos tudni, hogy ennek a négy stílusnak milyen hatása van a többiekre. A Vádló félelmet kelt, engedelmeskedésre késztet, az Engesztelő bűntudatot ébreszt, a cél ez: ha felébresztem a bűntudatodat, akkor majd kímélni fogsz engem. Az Okoskodó irigységet gerjeszt, s ha iriggyé teszlek, akkor szövetkezni fogsz velem. A zavarodott kommunikáció viccelődést vált ki, és ha tréfás kedved lesz, talán el fogsz viselni engem.
Viszont egyik esetben sem fogsz bízni bennem, és nem fogsz szeretni, pedig a szeretet és a bizalom a fejlődést segítő kapcsolat alapja.
Szerencsére nem csak e négy megnyomorító kommunikációs mód létezik, hanem van egy ötödik is, az Egységes. Az egységes kommunikációban az üzenet minden része egy irányba halad, a szavak összhangban vannak a mimikával, a hangszínnel, a testhelyzettel. Aki egységes, az hiteles: pontosan azt mondja, amit gondol, és úgy mondja, ahogyan érzi. Egyenes, átlátható. Aki egységes, az képes bocsánatot kérni, nem érzi ettől gyengének magát. Az Egységes valahogy így intézné a fenti helyzetet: "- Tomi, a szobád mostanában rendetlen, történt veled valami? Mi a baj?"
Valójában mind erre vágyunk: egyenességre, őszinteségre, bizalomra. Az egységes viselkedés teljessé tesz: elkötelezettséget, intimitást, őszinteséget, kreativitást hoz, s azt a képességet, hogy a problémákat reálisan lássuk, és reálisan tudjunk bánni velük.
Nem könnyű azonban szakítani a régi rossz kommunikációs sémákkal, és egységes módon működni, ugyanis az alábbi szorongató érzések akadályozzák ezt a viselkedésmódot:
-
Lehet, hogy hibát követek el.
-
Valaki talán nem nézi jó szemmel ezt.
-
Kritizálni fognak.
-
Lehet, hogy terhére vagyok.
-
Azt fogja gondolni, hogy nem vagyok jó.
-
Kiderülhet, hogy nem vagyok tökéletes.
-
Lehet, hogy elhagy.
Ha viszont képesekké válunk másként gondolkodni magunkról, és változtatni a hozzáállásunkon, akkor sikerülhet önértékelésünkön javítani, mely aztán pozitívan hat életünk minden szegmensére.
Valahogy így:
-
Biztosan fogok hibázni, ha csinálok valamit, pláne, ha új dologba kezdek.
-
Biztosan lesz majd, akinek nem tetszik, amit csinálok. Nem szeretheti mindenki ugyanazt.
-
Valaki bizonyára kritizálni fog. Nem vagyok tökéletes. A kritika akár hasznos is lehet.
-
Minden alkalommal, mikor beszélek, előfordulhat, hogy terhére leszek valakinek.
-
Lehetséges, hogy valaki azt gondolja, nem vagyok elég jó. Túl tudom ezt élni? Egyébként meg, lehet, hogy csak gáncsoskodik.
-
Ha azt várom magamtól, hogy tökéletes legyek, nagy eséllyel fogok találni magammal kapcsolatban tökéletlenséget.
-
Ha elmegy, talán mennie kell. Túl fogom élni.
Összességében tehát elmondható, hogy a kapcsolatok, melyek nagy mértékben meghatározzák önértékelésünket, és ezáltal jóllétünket, jobbá tehetők, fejleszthetők az egységes, hiteles kommunikációval.
Felhasznált irodalom: Virginia Satir: A család együttélésének művészete, Animula Kiadó, Bp.